Mint egy kis Buddha, úgy csücsülhet odabent a mi elsőszülöttünk, bölcsen, nyugodt biztonságban. A jelek szerint egyelőre esze ágában sincs megmutatni szépséges mivoltát.
Túlhordás. Csúnya szóval így illeti az orvosi szaknyelv azt, hogy Noémi rettentő elégedetten lubickolva már most érezteti velünk: kétségtelenül ő diktál és mit neki a több száz éve alkalmazott terminusszámítás.
Következnek tehát az ősi praktikák, a kinek tutira, kinek egyáltalán nem bevált házi módszerek, melyek mind az ő szelíd előcsalogatását szolgálják. Az önfeledt magzati létnek ugyanis korlátai vannak. Kérlelhetetlen ítélet, miként vasárnap este az orvostudomány megtorpedózza a természet mindenhatóságát és ha tetszik, ha nem, útnak indítják a pocaklakót.
Márpedig egyetlen porcikánk sem kívánja az oxitocint, sem a mesterséges tágítás fenyegető rémképét. Midőn kivételesen szerencsés, könnyed várandós hónapokat jegyzünk, nem koronázhatja e háborítatlan korszakot a fehér lepedőn elszenvedett tudományos perlekedés. Sokkal inkább számítok Holdanya gyöngéd kegyelmére, mellyel legteljesebb mivoltában, a két nap múlva bekövetkező telihold éjszakáján ajándékozhat.
Tehát felkészültem. Nagyon várom.
Újabb céldátumunk pedig a mérleg asztrológiai csillagképet frissen köszöntő szeptember 24.-e, péntek. Ekkor kibújhatna végre Noémi. Azért is, hogy apának hétvégére essen a tejfakasztó bulija, mert ennyi jár neki a pánikrohamokkal fűszerezett mindenórás állapot után. Anyának meg az jár, hogy egy életre büszke legyen gondolatai teremtő erejére, s arra, hogy lánya a szerelem istennőjének időszakában születve a harmónia, a szépség és a nőiség megtestesítőjeként éli majd nyilvánvalóan boldog életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése