Kerek négy hete született Noémi.
Négy hete annak, hogy életet adtam csodálatos lányunknak, egyúttal világra jött anyai mivoltom, Atti pedig apává lépett elő.
Négy hete és kilenc hónapja annak, hogy életünk gyökeresen megváltozott a sors mindenható fintora révén. Nemlétező véletlenek, isteni tervszerűség. Így is mondhatnánk.
Négy hete már, hogy fogalmam sincs, mi történik körülöttem a világban, mert az én világom most egyvalakiről szól. Ez tűnjön bár szűkösnek a külső szemlélő számára, nekem mégis Ő jelenti a végtelent.
Négy hete és sok-sok órája annak, hogy belém költözött, örök fogságra ítélt egy addig ismeretlen érzés, mely térdre kényszeríti az egómat, s boldog alázattá szelidíti tomboló lelkemet.
Négy hét alatt annyi minden történt velünk, hogy a négy hét hosszú hónapok alatt is csak nehezen emészthető, miközben újabb négy hét múlva azt sem tudjuk majd, milyen napra esett ez a mai.
Pedig csak négy hét.
2010. október 27., szerda
2010. október 25., hétfő
2010. október 20., szerda
Hétből három
Ma három hetes ez a gyönyörűség itt a karomban és mi - későn érő szülők lévén - végre felocsúdni látszunk a kezdeti áhitatból. Ha egyáltalán.
Noha már jócskán beindult a kiscsaládi hétköznapok motorja, magam még mindig túl gyakran és tagadhatatlanul büszkén ismételgetem némán, hogy "szültem egy gyereket".
Míg Atti, mint egy kezdő turista, reggeltől estig a videokamera mögül kacsintgat lelkesen lányára. Egyetlen fontos esemény sem válhat ugyanis a feledés martalékává.
Történés márpedig akad bőven. Felváltva, sőt, van, hogy egy időben eszünk, alszunk, fürdünk, feszítünk a pelenkában; napjában többször is átöltözünk, újabban vigyorogni tanulunk :-), és ne tagadjuk: időnként ordítunk is. Olyankor, ha anya és apa épp nem találja égető alapszükségletem kielégítésének magától értetődő módját. Mert azért mitagadás, kezdő szülőkkel van dolgom...
Eddig nem tűnt fel, de hajnaltájt tisztán hallani, hogy apró madarak csicseregnek az ablakunk alatt, ami már-már giccsessé festi a képet. Kisdedem szájtátva szunyókál a karomban. Én pedig egy hintaszékben ringatózom, lágy, meleg köntösbe burkolózva. Azon mélázok, hogy immár "korossá" vált a lányom, s az, amiről hónapokig csak ábrándozni mertem, visszavonhatatlanul kézzel fogható lett az életemben..
Kész szerencse, hogy a megbízhatóan menetrendszerű éjszakai horkolás most is megtöri ezt a festői képet, máskülönben itt olvadnék el, menthetetlenül.
Noha már jócskán beindult a kiscsaládi hétköznapok motorja, magam még mindig túl gyakran és tagadhatatlanul büszkén ismételgetem némán, hogy "szültem egy gyereket".
Míg Atti, mint egy kezdő turista, reggeltől estig a videokamera mögül kacsintgat lelkesen lányára. Egyetlen fontos esemény sem válhat ugyanis a feledés martalékává.
Történés márpedig akad bőven. Felváltva, sőt, van, hogy egy időben eszünk, alszunk, fürdünk, feszítünk a pelenkában; napjában többször is átöltözünk, újabban vigyorogni tanulunk :-), és ne tagadjuk: időnként ordítunk is. Olyankor, ha anya és apa épp nem találja égető alapszükségletem kielégítésének magától értetődő módját. Mert azért mitagadás, kezdő szülőkkel van dolgom...
Eddig nem tűnt fel, de hajnaltájt tisztán hallani, hogy apró madarak csicseregnek az ablakunk alatt, ami már-már giccsessé festi a képet. Kisdedem szájtátva szunyókál a karomban. Én pedig egy hintaszékben ringatózom, lágy, meleg köntösbe burkolózva. Azon mélázok, hogy immár "korossá" vált a lányom, s az, amiről hónapokig csak ábrándozni mertem, visszavonhatatlanul kézzel fogható lett az életemben..
Kész szerencse, hogy a megbízhatóan menetrendszerű éjszakai horkolás most is megtöri ezt a festői képet, máskülönben itt olvadnék el, menthetetlenül.
2010. október 5., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)