Tegnap este végre úgy tudtam végignézni egy filmet, hogy az totális kikapcsolódást jelentett. Kedvet kaptunk Stephen King híres Tortúrájához - retró, a férfifejű Kéjtibétsz zseniális pszichózásával. De jó is volt!
Ne keressünk összefüggést a fentiekkel, de a mai nap óriási eseménye, hogy Nonó 14.40-kor betölti a NYOLC hónapot! Már nem is szaporítom azokat a jelzőket, amik eszembe jutnak, ha arra gondolok, milyen bámulatos gyorsasággal érik meg a szemünk láttára egy kis emberpalánta.
Imádnivaló hölgyemény tudása napról-napra ámulatba ejt: mostanra ülni, pakolászni, akaratát a legváltozatosabb módokon kifejezni, pohárból inni, kúszni, mászni, térdelni, sőt, kapaszkodva felállni is tud. Gyakorlatilag meg nem áll egy pillanatra sem. Misz Sajtkukac.
Például korábban mereven elutasítottam a járókát, mert elképzelni is szörnyű volt, hogy a gyerekemet rácsok mögé dugva szakítják el tőlem az elvárások.
Aztán nemrég mégis elcsábultam egy összecsukhatóra. És láss szamarat: áldom a döntést, hogy suttba dobtam elveim ide vonaatkozó részét. Nonó imádja a járót (én csak így hívom, nem becézgetem), akár egy órát is elvan benne a műtyűrjeivel. Újabban a rácsokba kapaszkodva csimpaszkodik, hajigálja ki a tárgyakat, miközben öntudatosan hőbörög.
Imádat van, nem vitás, családunk 71 centis középpontja alaposan felforgatta a lelkünket. Valóban, amíg meg nem született a lányom, el se tudtam képzelni, hogy létezik ez a fajta szeretet a világon.
Rituáléink egyike, amikor reggel, ébredés (és pelenkacsere) után átköltözik a mi ágyunkba és ott a szülei biztonságában létezik: játszik, ugrabugrál, dobálózik, tévézik, visítozik (de persze nem alszik).
Ja, egyébként ma gyereknap is van, nem csupán hónapforduló.
Mivel a csaj imádja a két itthoni akváriumot bámulni, elvittük tegnap a Tropicariumba. Már alig vártuk, hogy lássa a cápákat, rájákat, egyéb vizicsodákat, de persze Nonóka menetrenszerűen elaludt a hátamon, mielőtt bejutottunk volna a plázaállatkertbe. Így csak mi moziztunk, ő végighorkolta a programot, cserébe kapott a Tropi-shopban óriás majmot plüssből (igaz, csimpánz nem is volt a Camponában :-), meg keménykötésű, szuperszínes könyvet a tengeri állatokról, és ilyenek. Nagyon szeretünk amúgy állatkertbe járni, legutóbb a veszprémi parkban csavarogtunk, csudajó volt!
Tegnap Nonó megkapta élete első lufiját is, egy gyerekkórházakban műsorozó bohóc árulta adományért cserébe. Egy rózsaszín kukaclufiból hajtogatott virágról van amúgy szó. Amely igen strapabíró példány. Nonó ugyanis egyfolytában gyűrögeti (gondolom ez a tetszés jele), sőt, négy kapafogacskájával erőteljesen masszírozza is a gumiszirmokat. Már várjuk, mikor fog kidurranni, lesz is belőle ordítás, de majd megvígasztalom. Atti ennek előtte le is lépett új ps-játékot venni, mert nem akart szerepet játszani a "durranó lufi sokkja" című minielőadásban.
..éppen kirepült a távirányító és a mobilom a járóból. Jó játék: Nonó kidobja a játékát, kétségbeesve kiabálni kezd, vagy sikít, anya ugrik, hajol-hasizmozik, szóval csupa haszon és még jól is szórakozunk. Mi és a nyolchónapos.
2011. május 29., vasárnap
2011. május 26., csütörtök
AttiKata-klónbébi (8 hónaposan)
Megfigyelők szerint orrtól felfelé apára, lefelé anyára hajaz lányutódunk. Izgi! :-)
2011. május 22., vasárnap
2011. május 6., péntek
Fejlődik
Őrület, hogy egy teljességgel magatehetetlen bébi miként és milyen villámgyorsan válik szemünk láttára aprófelnőtté!
Noémi elmúlt hét hónapos, alul két hófehér gyöngyöcske virít a szájában. De az elmúlt napok nyügőssége után ma reggelre a felső ínyben is két mini fehér csík bukkant fel, mintegy jelezvén, hogy hamarosan újabb fogakkal gazdagodunk.
Lányom képességei amúgy napról-napra tágítják a horizontot: megállíthatatlanul pörög, forog, gurul, tekereg, legújabban félig ülő pozícióból szemléli a környezetét. Vagyis mondhatni, hogy egy örökmozgó, energiával teli csemete tölti ki mindenapjaimat. Pontosan archiválva az utókornak: Noémi hét hónaposan és hat naposan majdnem mászik, vagyis a nap nagy részében négykézláb rugózik előre-hátra. Néha bepipul, mert nem halad előre, legfeljebb két centit, sokkal inkább profi módon hátrál, habár ő mégis menne, menne. Bizony, ilyen korán rohanni kezdenek a mai fiatalok.
Eközben túl vagyunk az első névnapján, április 22.-e ugyanis e jeles esemény.
Jöttek is sorban a kis hercegnő alattvalói, megkapta élete első virágját (egy halvány rózsaszín gerberát) a nagyapjától, és estére csudakomoly ünnepi vacsorát is rendeztünk az akkor már igazak álmát alvó babának. Mondanom se kell, játékok, ruhák, plüssök, babák álltak aznap hadrendbe, hogy unalmas(abb) hétköznapjain Nonóka rájuk is vessen néha pillantást, tengernyi babakincse között. Hiába no, jó dolog ma kisbabának lenni. Na nem mintha nekünk olyan sanyarú gyermekkorunk lett volna.
De hogy még néhány mondatot áldozzak a névnapra, muszáj rögzíteni, hogy jeles jubileum körítette eme önmagában is kiemelkedő családi ünnepet. Az én apukám ugyanis 65 éves lett április 24-én. Így az egy nappal korábban lévő Béla nappal, illetve a húsvéttal együtt ültük meg Noémi első névnapját. Körülötte forgott a családi asztal, nemkülönben az egész família..
Hogy bámulatos fejlődését eképpen is szemléltessem, el kell mondanom, hogy a csöppség hetek óta a húsevők táborába tartozik. Csirkemell főzelékkel, ez a napi menü mostanság, de gond nélkül lecsúszik a pulykamelles változat is. Magam lelkesen, már-már rutinszerűen pépesítem számára a piacon gondosan levadászott friss zöldségeket, kínálom tejes, gyümölcsös finomságokkal, hogy minden körülmények között kellően teli pocakkal vágjon neki a paradicsom meghódításának.
Noémi elmúlt hét hónapos, alul két hófehér gyöngyöcske virít a szájában. De az elmúlt napok nyügőssége után ma reggelre a felső ínyben is két mini fehér csík bukkant fel, mintegy jelezvén, hogy hamarosan újabb fogakkal gazdagodunk.
Lányom képességei amúgy napról-napra tágítják a horizontot: megállíthatatlanul pörög, forog, gurul, tekereg, legújabban félig ülő pozícióból szemléli a környezetét. Vagyis mondhatni, hogy egy örökmozgó, energiával teli csemete tölti ki mindenapjaimat. Pontosan archiválva az utókornak: Noémi hét hónaposan és hat naposan majdnem mászik, vagyis a nap nagy részében négykézláb rugózik előre-hátra. Néha bepipul, mert nem halad előre, legfeljebb két centit, sokkal inkább profi módon hátrál, habár ő mégis menne, menne. Bizony, ilyen korán rohanni kezdenek a mai fiatalok.
Eközben túl vagyunk az első névnapján, április 22.-e ugyanis e jeles esemény.
Jöttek is sorban a kis hercegnő alattvalói, megkapta élete első virágját (egy halvány rózsaszín gerberát) a nagyapjától, és estére csudakomoly ünnepi vacsorát is rendeztünk az akkor már igazak álmát alvó babának. Mondanom se kell, játékok, ruhák, plüssök, babák álltak aznap hadrendbe, hogy unalmas(abb) hétköznapjain Nonóka rájuk is vessen néha pillantást, tengernyi babakincse között. Hiába no, jó dolog ma kisbabának lenni. Na nem mintha nekünk olyan sanyarú gyermekkorunk lett volna.
De hogy még néhány mondatot áldozzak a névnapra, muszáj rögzíteni, hogy jeles jubileum körítette eme önmagában is kiemelkedő családi ünnepet. Az én apukám ugyanis 65 éves lett április 24-én. Így az egy nappal korábban lévő Béla nappal, illetve a húsvéttal együtt ültük meg Noémi első névnapját. Körülötte forgott a családi asztal, nemkülönben az egész família..
Hogy bámulatos fejlődését eképpen is szemléltessem, el kell mondanom, hogy a csöppség hetek óta a húsevők táborába tartozik. Csirkemell főzelékkel, ez a napi menü mostanság, de gond nélkül lecsúszik a pulykamelles változat is. Magam lelkesen, már-már rutinszerűen pépesítem számára a piacon gondosan levadászott friss zöldségeket, kínálom tejes, gyümölcsös finomságokkal, hogy minden körülmények között kellően teli pocakkal vágjon neki a paradicsom meghódításának.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)