Kicsit sírós, kicsit ügyetlen, kicsit szokatlan, de a miénk.
Újdonsült érzésekkel, túlcsordult boldogságtudattal, hagyományteremtéssel komponált Szenteste hármasban, ahogy még soha.
Felnőttünk, szülők lettünk, s életünk legcsodálatosabb ajándéka piheg a fa alatt, mély hálával cifrázva lelkünket..
Hát elérkezett az első karácsonyod, pici lányom, s bár még csak három hónapos vagy, nekünk mostmár az a legfontosabb, hogy emlékezetes, boldog legyen számodra a legszentebb családi ünnep.
Valszínűleg nem fogsz rá emlékezni évek múlva. Viszont megnézheted majd a sokórányi felvételt - mert apád persze most sem tagadta meg magát. Képzeld, karácsony előtt beszerzett egy kameraállványt, azt beállította a nappali közepére (majd' felbuktam benne porszívózás közben) és első karácsonyod minden pillanatát megörökítette neked. A fafaragástól a díszítésen át az ajándékaid bontogatásáig.
Családi kör újratöltve. Viselkedjünk Nagy módra!
A karácsony megható volt, úgy emlékszem, és fájdalmas is kicsit, itt legbelül.
Tudod Lányom, soha korábban nem voltam még külön a szüleimtől és a testvéreimtől ezen az estén. Harminc éven át gyakorolt hagyományok, jól ismert énekek, megszokott érzések, mindannyiunk számára bevált ünnepi formulák alkották eddig a karácsonyt. Most viszont, hogy te megérkeztél, ideje volt saját hagyományokat teremtenünk, apáddal felnőtté válnunk, újdonsült családunk alapjait építenünk.
Azt hiszem, jól sikerült. Csetlős-botlós, de gyönyörűséges este volt az idei december 24-e, amely rólad és érted szólt.
S így lesz ez mostmár minden évben. Színes-csörgős papírba csomagolt rengeteg ajándékkal, szívmelengető ízekkel és illatokkal, spontán végigtrappolt karácsonyi vásárral, évente egyszer unalomig játszott ünnepi dalokkal.
Meghitten, családiasan, ahogy mi is tanultuk.
