2011. január 30., vasárnap
Fókabébi, almalé
Lányunk tévedhetetlenül cseperedik.
Újabb mérföldkőhöz érkeztünk, ma ugyanis kipróbáltuk a nagykádas fürdést: kevés vízzel, habfürdővel, sok színes játékkal, tele reménnyel. Midőn víz elemű anyuka vagyok, nem titkolt vágyam, hogy Nonó menthetetlenül megszeresse az őserejű mindenhatót. Hogy később emlékezetes csapatépítő családi programok legyenek az úszások, búvárkodások, vízparti várépítések, locsi-pocsik, pincsipancsik..
Mintha már most tudná, érezné elvárásom, a kis fókabébi első perctől élvezi a fürdést. Lelkesen kalimpál, csapkodja a vizet, dobálja a csörgőt és nagyokat vigyorog. Óriási üveggolyóra emlékeztető szemeivel pedig folyamatosan az enyémbe akasztja igéző tekintetét, így beszélgetünk fürdéskor, mi ketten.
Szuper! Kezdetnek álmodni sem mertem jobbat. És megnyugtat, hogy szépen, biztosan fejlődik, hiszen lassan kinövi a babakádját.
Noémi tegnap volt négy hónapos!
Elképesztően rohan az idő, maholnap érettségizni fog :-), mi meg változatlanul csak kapkodjuk a fejünket. Persze még mindig nem tudunk betelni vele, de nagyon úgy tűnik, ez már így marad, hiszen napról-napra szebb és ügyesebb, mindig mutat valami újat. Naponta elkápráztat, rabul ejt, megbabonáz.
Az idő múlását egyébként a ruháin is látom. Tegnap például órákig selejteztem az apró holmikat, aminek köszönhetően két hatalmas kupac bébiszerkó landolt óriási papírdobozban, kistesónak elspájzolva.
Hogy tömören megemlítsem, néhány napja elkezdtük a hozzátáplálást is. Mára 5-6 kanál frissen facsart almalénél tartunk. Noémi elöször édesen fintorgott az ismeretlen íz kóstolása közben, mára magabiztosan nyeli a savanyú-édes nedűt, cuppogással jelezve elragadtatását.
Az almalevet nagyanyáink jól bevált technikájával nyerem. Miután nyersen lereszelem a friss, roppanós almát (én az idaredet szeretem, mert olyan az íze, mint gyermekkorom jonatán almáinak), a reszeléket átnyomom tiszta gézlapon. Rengeteg lé csurog így a tálkába, nem is gondolnánk, mennyi!
(Mindezt azért rögzítem, hogy majd néhány évtized múlva jól elcsodálkozzunk, 2011-ben, a konyhai csodamasinák, hiperszuper botmixerek világában miféle módszer éli reneszánszát. :-)
Tegnap este Noémi hóünneplő menüjét vaníliás tejberizspéppel is kiegészítettük. Hát igen, a modern kor vívmányai azért csalhatatlanul uralják életünket: anyatejhelyettesítő tápszerből készült rizspapi ez, négyhósoknak prezentálva. De nekünk is ízlett.
Újabb mérföldkőhöz érkeztünk, ma ugyanis kipróbáltuk a nagykádas fürdést: kevés vízzel, habfürdővel, sok színes játékkal, tele reménnyel. Midőn víz elemű anyuka vagyok, nem titkolt vágyam, hogy Nonó menthetetlenül megszeresse az őserejű mindenhatót. Hogy később emlékezetes csapatépítő családi programok legyenek az úszások, búvárkodások, vízparti várépítések, locsi-pocsik, pincsipancsik..
Mintha már most tudná, érezné elvárásom, a kis fókabébi első perctől élvezi a fürdést. Lelkesen kalimpál, csapkodja a vizet, dobálja a csörgőt és nagyokat vigyorog. Óriási üveggolyóra emlékeztető szemeivel pedig folyamatosan az enyémbe akasztja igéző tekintetét, így beszélgetünk fürdéskor, mi ketten.
Szuper! Kezdetnek álmodni sem mertem jobbat. És megnyugtat, hogy szépen, biztosan fejlődik, hiszen lassan kinövi a babakádját.
Noémi tegnap volt négy hónapos!
Elképesztően rohan az idő, maholnap érettségizni fog :-), mi meg változatlanul csak kapkodjuk a fejünket. Persze még mindig nem tudunk betelni vele, de nagyon úgy tűnik, ez már így marad, hiszen napról-napra szebb és ügyesebb, mindig mutat valami újat. Naponta elkápráztat, rabul ejt, megbabonáz.
Az idő múlását egyébként a ruháin is látom. Tegnap például órákig selejteztem az apró holmikat, aminek köszönhetően két hatalmas kupac bébiszerkó landolt óriási papírdobozban, kistesónak elspájzolva.
Hogy tömören megemlítsem, néhány napja elkezdtük a hozzátáplálást is. Mára 5-6 kanál frissen facsart almalénél tartunk. Noémi elöször édesen fintorgott az ismeretlen íz kóstolása közben, mára magabiztosan nyeli a savanyú-édes nedűt, cuppogással jelezve elragadtatását.
Az almalevet nagyanyáink jól bevált technikájával nyerem. Miután nyersen lereszelem a friss, roppanós almát (én az idaredet szeretem, mert olyan az íze, mint gyermekkorom jonatán almáinak), a reszeléket átnyomom tiszta gézlapon. Rengeteg lé csurog így a tálkába, nem is gondolnánk, mennyi!
(Mindezt azért rögzítem, hogy majd néhány évtized múlva jól elcsodálkozzunk, 2011-ben, a konyhai csodamasinák, hiperszuper botmixerek világában miféle módszer éli reneszánszát. :-)
Tegnap este Noémi hóünneplő menüjét vaníliás tejberizspéppel is kiegészítettük. Hát igen, a modern kor vívmányai azért csalhatatlanul uralják életünket: anyatejhelyettesítő tápszerből készült rizspapi ez, négyhósoknak prezentálva. De nekünk is ízlett.
2011. január 12., szerda
Blog újratöltve
Tádáááám!
Nos, ezennel leporolom elhanyagolt bubbleblogomat és nekiállok beváltani újévi fogadalmaim egyikét. Miszerint most már tényleg legalább kétnaponta szakítok időt rá, hogy néhány sorban megörökítsem magunkat az utókornak.
Mardos a tudat, hogy számtalan eseményt így sem tudok már felidézni - senki nem szólt előre, hogy a friss anyaság majd jól a memória rovására megy!
Mindenesetre volt első karácsonyunk (ennek külön fejezetet szánok), első és sokadik mosolyunk, gügyögésünk, sikolyunk, visításunk, csörgődobálásunk, etcetera, hűdesokminden!
Olllééé, újra itt vagyunk! Noémi és mi.
Nos, ezennel leporolom elhanyagolt bubbleblogomat és nekiállok beváltani újévi fogadalmaim egyikét. Miszerint most már tényleg legalább kétnaponta szakítok időt rá, hogy néhány sorban megörökítsem magunkat az utókornak.
Mardos a tudat, hogy számtalan eseményt így sem tudok már felidézni - senki nem szólt előre, hogy a friss anyaság majd jól a memória rovására megy!
Mindenesetre volt első karácsonyunk (ennek külön fejezetet szánok), első és sokadik mosolyunk, gügyögésünk, sikolyunk, visításunk, csörgődobálásunk, etcetera, hűdesokminden!
Olllééé, újra itt vagyunk! Noémi és mi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)