Nos, ezennel leporolom elhanyagolt bubbleblogomat és nekiállok beváltani újévi fogadalmaim egyikét. Miszerint most már tényleg legalább kétnaponta szakítok időt rá, hogy néhány sorban megörökítsem magunkat az utókornak.
Mardos a tudat, hogy számtalan eseményt így sem tudok már felidézni - senki nem szólt előre, hogy a friss anyaság majd jól a memória rovására megy!
Mindenesetre volt első karácsonyunk (ennek külön fejezetet szánok), első és sokadik mosolyunk, gügyögésünk, sikolyunk, visításunk, csörgődobálásunk, etcetera, hűdesokminden!
Olllééé, újra itt vagyunk! Noémi és mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése