Gyereknap

Tegnap este végre úgy tudtam végignézni egy filmet, hogy az totális kikapcsolódást jelentett. Kedvet kaptunk Stephen King híres Tortúrájához - retró, a férfifejű Kéjtibétsz zseniális pszichózásával. De jó is volt!
Ne keressünk összefüggést a fentiekkel, de a mai nap óriási eseménye, hogy Nonó 14.40-kor betölti a NYOLC hónapot! Már nem is szaporítom azokat a jelzőket, amik eszembe jutnak, ha arra gondolok, milyen bámulatos gyorsasággal érik meg a szemünk láttára egy kis emberpalánta.

Imádnivaló hölgyemény tudása napról-napra ámulatba ejt: mostanra ülni, pakolászni, akaratát a legváltozatosabb módokon kifejezni, pohárból inni, kúszni, mászni, térdelni, sőt, kapaszkodva felállni is tud. Gyakorlatilag meg nem áll egy pillanatra sem. Misz Sajtkukac.
Például korábban mereven elutasítottam a járókát, mert elképzelni is szörnyű volt, hogy a gyerekemet rácsok mögé dugva szakítják el tőlem az elvárások.
Aztán nemrég mégis elcsábultam egy összecsukhatóra. És láss szamarat: áldom a döntést, hogy suttba dobtam elveim ide vonaatkozó részét. Nonó imádja a járót (én csak így hívom, nem becézgetem), akár egy órát is elvan benne a műtyűrjeivel. Újabban a rácsokba kapaszkodva csimpaszkodik, hajigálja ki a tárgyakat, miközben öntudatosan hőbörög.

Imádat van, nem vitás, családunk 71 centis középpontja alaposan felforgatta a lelkünket. Valóban, amíg meg nem született a lányom, el se tudtam képzelni, hogy létezik ez a fajta szeretet a világon.
Rituáléink egyike, amikor reggel, ébredés (és pelenkacsere) után átköltözik a mi ágyunkba és ott a szülei biztonságában létezik: játszik, ugrabugrál, dobálózik, tévézik, visítozik (de persze nem alszik).

Ja, egyébként ma gyereknap is van, nem csupán hónapforduló. 
Mivel a csaj imádja a két itthoni akváriumot bámulni, elvittük tegnap a Tropicariumba. Már alig vártuk, hogy lássa a cápákat, rájákat, egyéb vizicsodákat, de persze Nonóka menetrenszerűen elaludt a hátamon, mielőtt bejutottunk volna a plázaállatkertbe. Így csak mi moziztunk, ő végighorkolta a programot, cserébe kapott a Tropi-shopban óriás majmot plüssből (igaz, csimpánz nem is volt a Camponában :-), meg keménykötésű, szuperszínes könyvet a tengeri állatokról, és ilyenek. Nagyon szeretünk amúgy állatkertbe járni, legutóbb a veszprémi parkban csavarogtunk, csudajó volt!
Tegnap Nonó megkapta élete első lufiját is, egy gyerekkórházakban műsorozó bohóc árulta adományért cserébe. Egy rózsaszín kukaclufiból hajtogatott virágról van amúgy szó. Amely igen strapabíró példány. Nonó ugyanis egyfolytában gyűrögeti (gondolom ez a tetszés jele), sőt, négy kapafogacskájával erőteljesen masszírozza is a gumiszirmokat. Már várjuk, mikor fog kidurranni, lesz is belőle ordítás, de majd megvígasztalom. Atti ennek előtte le is lépett új ps-játékot venni, mert nem akart szerepet játszani a "durranó lufi sokkja" című minielőadásban.

..éppen kirepült a távirányító és a mobilom a járóból. Jó játék: Nonó kidobja a játékát, kétségbeesve kiabálni kezd, vagy sikít, anya ugrik, hajol-hasizmozik, szóval csupa haszon és még jól is szórakozunk. Mi és a nyolchónapos.