Rózsaszín tulipán.
Így köszöntöttem a lányomat a szerelmesek ünnepén, hiszen nem kell nála ékesebb dísze a mai napnak.
Nahát ennél giccsesebb felütése nem is lehetett volna ennek a bejegyzésnek. Brrrr!
Igazából úgy volt valentinkor, hogy délelőtt Nonóval szokásos piaci mustránkra mentünk. (Közel lakunk a Bosnyákhoz, a híres zuglói pijachó' - hetente kitolom a bébit, ő jót alszik vagy nézelődik, én vásárolok és emberek között vagyok. Egyik új barátném a savanyúságos asszony! :-) Egyszóval a piac kész felüdülés, szociológiai kalandtúra, pszichoborzongás!
Valentin napon, - amikor egyébként rém szar kedvem volt reggel óta - kislattyogtunk a piacra lelki táplálékért: a vásárlás öröméért. Akkor találtam a virágosnál a gyönyörű, harmatrószaszín tulipánt, meg a piciny színes kislány figurát..e kettő lett tehát a Szerelmesek-napi ajándék, Nonó életében elöször.
Este én is kaptam két kiflit. Összesülve, egyik elöl, másik hátul, masnival átkötve.
2011. június eleje
E bejegyzést utólag fejezem be, de a dátumot meghagyom eredetiben..
Június elején vagyunk. Vicces, mennyi ünnepen túl van ez az apró Kincs, amiről halvány fogalma nincsen (még). Voltak családi ünnepek (névnapok, születésnapok), advent, Mikulás, első szenteste, karácsony, szilveszter (de jó is volt hármasban, itthon!). Azután újév, március 15. (he-he), húsvét, anyák napja, gyereknap..kihagytam valamit?
Nem tudom miért jutott eszembe mindez. Talán mert fontosnak tartom rögzíteni, hogy Nonót úgy neveljük már most, hogy később szívesen kövesse a hagyományainkat. Szeretnénk, ha minden ünnep a csodakirálylányok napja lenne számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése