Amolyan mézgásan

Immáron túl vagyunk első hivatalos családi nyaralásunkon.
Soltvadkerten rejtőztünk el a nyüzsgő világ zaja elöl, hogy édeshármasban, pontosabban két négylábúval kiegészülve ízleljük az eddig csupán gyerekként megélt "családi nyaralás" új dimenzióit.
Címszavakban sem könnyű átölelni a kalandos napok eseményeit.
Nonó első darázscsípése, Kókusz bravúros szökése a kerítésen át, többszöri légyinvázió, szuperhírós tábortűzrakás, Tejút-les a "seholilyencsillagoségen", éjjeli villámlátogatás a temetőben, megannyi gombóc a Szervinél..
Soltvadkerti kiruccanásunk feledhetetlen mozi lesz majdan, Nonó! Retró 2011-ből!

Természetes, hogy nálunk az elindulás sem volt egyszerű.
Attival az utolsó pillanatban jöttünk rá, hogy be sem férünk majd az autóba. Noha korábban azért cserélte le az autót kombira, hogy ne csak mi, a gyerek, a babakocsi és a járóka férjen be, hanem a két kutya is velünk utazhasson.
Ezúttal a csomagtartóban utazott a babakocsi és a két kutya, a hátsó ülésen Nonóka a vadonatúj, szuperbiztonságos németteknológiás autósülésében. (Amit egyébként utál. Mert nem én vagyok az ülés.)
Mellette annyi csomag, hogy hátranézve hirtelen nem is láttuk a gyereket, de hallottuk..
Fejünk felett az utolsó pillanatban beszerzett áramvonalas, óriás csomagtartó. Benne Atti horgászcuccai, székestül, dobozostul, hálóval, botokkal - ami persze elő sem került az egész nyaralás alatt.
Sebaj, szerintem Nonót nem zavarta, hogy egy zacskó cipő és egy szatyornyi kutyakaja mellett aludta végig az utat. Éjjel indultunk ugyanis.

Első nap reggeli közben - pestiesen szólva - beütött a nagy para.
Nonó élvezettel majszolta a vajas kiflit, majd hirtelen felsikított, mivel egy vérszomjas darazsat láttam vergődni a felső ajkán. Áááááá! Vér kibuggyan, gyerek ordít, apja sápad, pánikol, ugrás a kocsiba, irány az ügyelet, persze eltévedünk, közben dagad a duzzanat...végül ezt is különös szerencsével, allergiás reakció nélkül úszta meg a mi kis szerelemgyerekünk! Estére már nyoma sem volt a támadásnak, csak mi öregedtünk egy ötöst, mindjárt az első napon.

Aztán az utolsó napra is jutott izgalom, mikor hajnali sétára indultam lánykámmal, hogy friss kiflit hozzak a helyi boltból.
...mmmm, imádom a vadkerti Büdös-tó ébredező hangulatát, mikor a fű még párás, a nyaralók többsége csendes, minden olyan tiszta...
Hazafelé baktatva látom ám a messzi távolból, hogy egy fehér kutya rohan a part felé, épp a mi utcánk magasságában. Át is futott az agyamon, hogy akár a Kókusz is lehetne, de persze tudtam, hogy nem, mert rájuk zártam a kaput...mégsem nyugodtam, és igazam lett: az utcába érve szembe fut velem fiatalabbik kutyám, az agyament westie, mint a szabadulóművészek társadalmának új tagja! Kiszökött az ebadta! (Mint később többször is prezentálta, a kerítés kábé 15 centis résén bújt át a tízkilós eb.)

Egyszóval remek napokat tudhatunk magunk mögött, noha megemlítendő, hogy nap mint nap extra undorító légyinvázió árnyalta a képet. Erről többet nem is akarok mesélni, inkább feledném a cumisüvegen nyalakodó kis dögöket, a vacsora közben tányéron örjöngő pimasz tóparti műsort.

Tanúskodjon minderről az emlékbe elrakott - bontatlan - légypapír, ami nagyon büdös, de hatékony fegyverünk volt, 41 forintért vásárolva.

Inkább mesélek a kiskőrösi piacról szombat délelőtt, ahol verőfényes napsütésben ragyogó, friss portékákat válogattunk, barackot kóstoltunk, szőlőt csippegettünk. Kedvünkre válogattunk, az árussokkal jóízűt beszélgettünk, lángost ettünk és gagyiztunk a piac mögötti ócskásplaccon. (Azóta is hallgatok a 2500-ért vásárolt nájlon ágyneműhuzatok miatt.)

Dici néninél tett hétfő délutáni látogatásunk valódi lelki balzsamot jelentett számomra. Ahogy minden egyes Kiskőrösön és Soltvadkerten töltött perc gazdagította alaposan lemerült belső raktáraimat, gyermekkori emlékeim öleltek végig, illatok, hangulatok kényeztettek.
Eközben mindhárman lebarnultunk, jókat ettünk, játszottunk és pihentünk, néha civakodtunk, de inkább élveztük a pesti embernek már-már néha nyűgös-néma csendet. Elsőszülöttünket még soltvadkerti kosztól ragadva, vidékillatúan, kipirulva fektettem idehaza az ágyába, nyomban, ahogy hazaértünk, mert mire elszakadtunk onnan, késő este lett. 
Feledhetetlen volt az első. Hálás vagyok.